2016. május 10., kedd

Amiért irritáló volt számomra a Control című film nézése. (A teljességre való törekvés nélkül)




Imádom a filmeket. Egy film rengeteg érzést válthat ki belőlünk a rajongástól kezdve a meghatottságon átívelve merő undorig, hogy azt napestig sorolhatnánk.

A Control számomra egy érzelmi hullámvasút volt.
Az elején odavoltam érte, a közepe-vége fele azonban végig görcsben volt a gyomrom.

A film Deborah Curtis "Touching from a Distance" c.  könyvén alapul, és az alapján amit olvastam a könyről,  többé-kevésbé hű adaptációja annak.

Legtöbben ugyanazt a problémát találják a filmmel is mint a könyvvel - a karakterek üresek, és Deborah-n kívül senkinek a tettei mögött nem lehet érthető motivációt találni.

Az egész úgy jön le, mint egy tanmese a rossz gonosz zeneiparról, holott Ian Curtis élettörténete nem volt olyan fekete-fehér mint a film színskálája.

A film legerősebb részei egyértelműen a koncertjelenetek. A rendező Anton Corbijn szakterülete a videoklip  rendezés - amiben remek alkotásokkal büszkélkedhet, nem hiába alkalmazza pl. a Depeche Mode 30 éve-,  így ez nem túl meglepő.
Azonban mikor többé akar válni egy 122 perces videoklip gyűjteménynél, az egész dolog elvérzik.

Ian Curtis egész életében epilepsziával és depresszióval küszködött.
A filmben azonban ebből - pár "hollywodi epilepsziás rohamot" leszámítva- nem sok látszik, csupán egy seggfejnek van beállítva.

Papíron ő a főszereplőnk, gyakorlatilag azonban a film Ian-jében semmiféle érzelmi folyamat nem játszódik le.
Sam Riley tehetséges, és karizmatikus, de sajnos nem meggyőző.
Érthető ugyan , hogy Deborah szemszögéből közelítették meg a karaktert, azonban mivel semmit nem érzékelünk az intellektualitásából Ian a filmben szinte ostobának hat.
Megvannak ugyanis a külsőségek, a bőrdzseki meg a táncmozdulatok, mégis csupán üres váz.
Aki ismeri Ian történetét egy kicsit is, annak semmi újat nem fog adni a film ebből a szempontból.

A seggfej részre visszaevezve: Zavaró volt számomra, hogy az Annik Honore "viszony" a filmben tényként van feltüntetve. Erre ugyanis semmilyen bizonyíték nincsen, Honore maga 2014-es haláláig azt állította, hogy Ian és közte "egy platonikus barátság volt", semmi több.


A háttérkarakterek közül pár igazán szórakoztató volt és igen, a színészek valóban nagyon jók, de papírgalacsinból ők sem tudtak várat építeni.

Ezen kívül nemrég jöttem rá viszont, hogy mi volt igazán...kontrollálhatatlanul irritáló ebben a filmben számomra.
 Pont fordítva viselkedik ugyanis, mint egy hollywoodi rom-kom : az folyamatosan ontja magából a felületesen szentimentális pillanatokat, amiktől a néző jobban érzi magát. A Controll azokat a felületesen érzelmes pillanatokat szórja szét, amiktől a néző sajnálkozni kezd/rosszul érzi magát.

Nagyon nehéz persze hitelesen elkapni bizonyos momentumokat, de aki kicsit is belelát a filmgyártásba, az bizonyos helyeken egyszerűen nem bírja komolyan venni a filmet.


Rant vége.

5/10

2016. április 21., csütörtök

Szóval ez blogbejegyzés...

Idejét se tudok mikor jutottam a cím beírásán túl - már ami a blogolást illeti.
Eleinte csak nagyon kevés időm jutott rá, majd valamikor tavaly tavasz-nyár fele lecsapott egy teljes shitstorm felforgatva a teljes napi és hetirend készletemet, és persze az idegeimet is.

Nem tudom garantálni, hogy rendszeres bejegyzések lesznek, mert ugyan hiányzott már a blogírogatás, és egyre több érdekes/megosztó témával kapcsolatban érzek késztetést arra, hogy megosszam a véleményem, még vissza kell szoknom erre a procedúrára.

És hogy ez ne csak egy ilyen buta kis update legyen, töltelékszövegnek itt egy kis iromány.




Bed Bug


I am not 'me' anymore
I became your whore

Can't have dreams
That's how it creeps
Inside my head

Yeah I know, yeah I guess
Nightmare is the quest
The only thing I had

I'm not yours.. I'm not..

"It's perfect time, to become a believer
Get on your knees, and say your prayer

Because it doesn't matter which god you pray to
Nobody can come to save you"

The soaking water
Just ask the fater
Yes I'll kill a bug again
Everything's according to plan

I'm not yours, I'm not ...
Did I born again?
Fallen...

Don't cross the line
My mind is only mine

"It's perfect time, to become a believer
Get on your knees, and say your prayer

Because it doesn't matter which god you pray to
Nobody can come to save you"

I trust the child who was never born
I love the rose, so we'll never burn!
I trust the lily who never swore
I love child who could never never ever ... be born

Safety is a long dead lie
Loving something that'll never be mine

That is the truth
The soaking water
Just ask the fater
Yes I'll kill a bug again
Everything's according to plan

I'm not yours, I'm not ...
Did I born again?

Sweet fruit, sweet ... what's this?
Oh, I know. It tastes like justice.
I think I know just what is good for me
And when I'll burn, I'll burn gracefully

2015. június 2., kedd

Tragédia. (Móricz Zsigmond novellája alapján)

Dramaturgia órára készült filmnovella / feldolgozás.

 
Egy átlagos napot láthatunk Kis János életében.
A robotszerű munka végeztével emberünk fáradt, szinte programozott léptekkel indul lassan hazafele.
Munkások özönlenek ki nagy csapatban a munkahelyről, Kis János pedig egyedül battyog utánuk.
A munkások nagyban beszélgetnek a főnök lányának közelgő lagzijáról, amire mindenki menni szeretne, de mivel a főnök általában zsugori, senki sem lát esélyt arra, hogy meghívást kapjon.
Kis János haragos emiatt, robotszerű lépteiről sugárzik a düh.
-Egyszer úgyis kieszem a vagyonából azt a zsugori Sarudyt! - ordibálja hazafele menet.
Mikor hazaér a felesége épp eszik, Kis János pedig észreveszi, hogy az ételből semmit sem hagytak neki.
Erre a férfi kiakad, és ordibálva „megtanítja” feleségét, hogy hol van a helye. A felesége nem mer semmit se szólni, ami csak még jobban felidegesíti, és felpofozza.
Mire beér a hálószobába, és leül az ágyra, már teljesen ki van merülve a nap fáradalmaitól, és gyomrának keserves korgása figyelmezteti arra, hogy az a fél tál étel amit a fiától lopott reggel nem éppen volt elegendő.
A szoba kicsi, egy ágy, egy kicsi analóg TV és egy szekrény található csak benne, azonban a szekrényben sem található túl sok minden, így Kis János néha még arra sem veszi a fáradságot, hogy becsukja az ajtót, elvégre nincs mit rejtegetnie. Ez a hálószoba ráadásul a legnagyobb helyiség az egész lakásban.
Szakadatlanul azokról az ételekről ábrándozik, amiket a lakodalomban ehetne, mikor a gyér világítású szoba teljes egésze megremeg egy pillanatra.
Emberünk meglepett, de semmiképp sem ijedt. Azonban mikor a szoba megáll a „mozgásban”, hirtelen egy kékes fényre lesz figyelmes a szoba egyik sarkában. Eleinte csak bámulja, mi lehet az, mire rádöbben arra, hogy ez kifejezetten nyugtalanító jelenség, a fény el is tűnik.
Kis János a képzelete művének tituálja a dolgot, visszavágyik a fantáziába. Elfekszik az ágyon, visszatérve az ábrándjaihoz. Rövid idő alatt félálomba merül.
Hirtelen megjelenik előtte egy furcsa, bohóc szerű alak, János pedig azt hiszi, álmodik.

„Meghallottam a vágyadat” – szól az alak.

Kis János életében talán először igazán megrémül, faggatni kezdi az ijesztő külsejű alakot.
Az erre bemutatkozik neki; mondván Ő bizony egy tündér, és azért jött, hogy segítsen.
Azt mondja , el tudja intézni, hogy Kis János meghívást kapjon a lagzira.
János szájtátva bámul rá, azonban a rengeteg kajára gondolva minden félelme elszáll és kérleli a Tündért, hogy tegye meg, amit csak lehet.
Viszont – mondja Tündér -Kis Jánosnak nem szabad erőszakoskodnia másokkal.




Kis János rábólint az esküre, majd a szoba ismét megremeg. A Tündér egy nagy, és vastag könyvet kap elő, ami tele van nevekkel. Rámutat Kis János már előre felírt nevére a könyvben, majd felszólítja, hogy írja alá mellette. Kis János aláfirkantja a lapot, ám a Tündér elégedetlennek tűnik.
„Hisz csak a nevedet írtad oda.” – mondja. Kis János értetlenül néz rá. A Tündér felsóhajt, arcán látszik, hogy nem ez az első eset, mikor ilyesmibe botlott. Csettint egyet, és Kis János bal hüvelykujja elkezd vérezni.
A Tündér felszólítja Kis Jánost, hogy így „írja alá”. Kis János hozzáérinti vérző ujját a könyvhöz, majd összeesik. A Tündér mosolyog.
Kis János csak reggel tér magához. Kimegy a konyhába, a felesége valószínűleg még fel sem kelt, mert nincs étel az asztalon.
Kis János gondolkodás nélkül munkába indul.
Rövid időre megismerhetjük a monoton munkát, amit az autógyárban végez minimálbérért. A koszos műhelyben időjárástól függetlenül hűvös van.
Kis János robotol, semmilyen érzelem nem mutatkozik az arcán munka közben.
Csupán akkor változik meg az arckifejezése, mikor munka közben észreveszi, hogy a bal hüvelykujján ott virít a tegnapi seb.

Munka után Sarudy bejelenti a munkásoknak, hogy mindenki hivatalos a lakodalomra.
János izgatott lesz az előkelő étel miatt, nem is tud másra gondolni.
Dudorászva szalad haza.
A felesége Kis János hazatértekor épp vacsorát főz, és mosolyogva beszélget a fiukkal.
János izgatottsága szorongássá, idegességgé válik, elvégre, hogy tudnak ilyen könnyedén beszélgetni, miközben Ő élete nagy napjára készül?
Megveri az asszonyt, a fia pedig elszörnyülködve elvonul.
János végül visszabillen izgatottságába az este folyamán. Se enni, se aludni nem tud, csak az ételekre gondol.
A lakodalomban elkezd enni.  Seperc alatt végez az előétellel, és int az egyik pincérnek, hogy hozza következő fogást. Mikor kihozza, rögtön nekilát.
 Mikor látványosan végez a főétellel, és már csak a csirke csontjai maradtak meg, a pincér sietve szalad, hogy elvigye a tányérját.
Azonban Kis János, még nem érzi úgy, hogy végzett volna vele. Rácsap a pincér kezére, mikor az a tányérjához ér, mondván még eszik. A pincér zavarba jön, láthatóan nincs hozzászokva ehhez a bánásmódhoz. Egy ideig csak néz Kis Jánosra, majd megilletődve távozik. Kis János szinte trófeaként őrzi a csirkecsontokat, és próbálja lerágni róluk a húst, ami már nincs is rajtuk.
Közben int is egy másik pincérnek, hogy kéri a következőt. A csirkecsontos tányért még mindig őrzi egy kézzel.
 Ekkor megjelenik előtte a jó tündér.
A tündér próbálja figyelmeztetni, miközben János erőszakosan küzd az étellel, de ő káromkodva küldi el a francba, hiszen ez a vacsora az ő küldetése.
 
A végén nem képes lenyelni a falatot, Kis János kirohan a teremből, hogy levegőhöz jusson.
A tündér utána.
Kis János négykézlábra esik, felköhögi a húst. A tündér megrázza fejét, majd azt mondja: "Akkor dögölj meg kutya."
A tündér csettint egyet, Kis János pedig visszanyeli a húst és megfullad.

2015. március 9., hétfő

2 perc: Első befejezés

Leveti magát

Hirtelen minden elcsendesült. Minden zavaró zaj, egyszerre tűnt el.
Emberünk nem habozott, eldöntötte, hogy megteszi amire egészen eddig vágyott...
A mai végre a siker napja lehet!
Kristopher körülbelül két másodpercig elviselhetetlen fájdalmat érzett...
A sínek egyikéből kiállt valami, ami egyenesen a férfi bordájába állt.
Soha életében nem támadta meg ennyi érzés egyszerre.

Aztán hirtelen egy nagy puffanást hallott maga mellett. Automatikusan a hang irányába fordította fejét, még nagy önsajnálata közepette is.
Mikor odapillantott, csupán egy nő mosolyogó arcát látta. Ugyanaz a nő volt, akit előbb fuldokolni látott.
Aztán minden elsötétült.

A szerelvény megérkezett.

Ahogy a vezetőben tudatosultak a történtek, kiadta az utasítást egy kollégájának, és fél percen belül megszólaltak a hangosbemondók :

"Figyelem! A szerelvények forgalmi okok miatt ennél a megállónál nem állnak meg!
Tovább pótlóbuszokkal tudnak utazni, megértésüket ,és szíves figyelmüket köszönjük!"

Ez visszhangzott egy ideig, majd a levegő felforrni látszott.
A helyszínen tartózkodók hangos panaszkodásba kezdtek.

És Kristopher álma valóra vált. Mindenki őt emlegette. Mindenkit ő érdekelt.
A hangok ugyan már nem érhették el, a fantazmagória, amit idáig dédelgetett magában, most megvalósult.

Aztán eltelt egy perc, amit egy újabb követett. Az utasok átvonultak a buszmegállóba, magára hagyva Kristopher kihűlt testét.

Mikor a mentők a helyszínre érkeztek, már csak két holttestet találtak.
A nő koponyája szétnyílt, egyedül a szája maradt épen, ami még mindig mosolygott.
Egyik kezével Kristopher fejét fogta, a másikban egy papírt szorongatott..


2015. február 13., péntek

Buried Alive.

Hey, drága pillangóim!

Mostanság nem jönnek a szavak olyan, izé... természetesen.
Sorry. .___.
Azonban nemrég visszatértem deviantArt-ra. 
Nem nagy cucc, de ha valakit érdekelnek az agyfaszságaim, ITT megtekintheti őket.

2014. december 28., vasárnap

2 perc.

Kicsit megkésve, de itt az "ajándékom" nektek drága pillangóim!


Minden nap ott állt a peronon. Kristopher Lenard volt a neve. De ez ebben a történetben nem számít.
Azokra gondolt, akik megkeserítették az életét.
A borzalmas főnökök, akik mindig csak parancsolgatni tudnak, de egy szemernyi megértést sem tanúsítanak mások felé. Úgy tűnik túl kényelmes az íróasztal másik felén ülni...
Megszokhatták a kényelmet.
Az idegesítő barátok is eszébe jutottak: azok akik sosem ismernék el, de csak azért vannak, hogy a lelkét lecsapolják, és a pénzét kiszivattyúzzák.
Emberünk pedig ezek előtt sem volt ám túl jól ellátva sem lelki erővel, sem pénzzel.
Nem csoda hát, hogy emiatt már a megszokott kényszervigyor is lekopott az arcáról.
Aztán ott vannak a szeretők is - gondolta- micsoda ostoba szó... micsoda ostoba jószágok...
Még a barátoktól is több megértést kapott mint valaha ezektől.
Miattuk vállalt rabszolgamunkát, miattuk lélegezhetett fel szíve és lelke egy pillanatra - de ennél sosem több! - csak hogy újra padlóra küldjék, csak még erősebben.

Mint minden alkalommal, most is eljutott arra a pontra, hogy mindenki életét meg akarja keseríteni. Vagy felzaklatni.
Csak egy napra.
Vagy épp csak 2 percre.
A szerelvények egymás után suhantak el, és emberek százai szálltak fel és le.
Az idő gyorsan telt, és mégis Kristopher semmit nem vett ebből észre. Benne megállt az idő.
És mégis megzavarta néha-néha egy-egy ismerős zaj.
A tinilányok idétlen nevetgélése.
Az eldobott szórólapok zizegése, mikor szerelvény közeleg.
A nyilvánosan egymást maró vagy épp faló embertömegek, amikben szerinte bárki pótolható lehetne.
Ő is az. - gondolta- Ő is pótolható.
És ez az egy gondolat jobban zavarta mint bármelyik zaj.
A succubusok, akik a szívén ültek akàr sárkány a tojáson, mind továbbálltak, hogy szerezzenek valakit , aki másmilyen. "Aki jobb".

A főnököt a munkán kívül nem érdekli semmi vele kapcsolatban.
Két perc alatt talál mást. "Aki jobb."

A barát amúgy sem törődött soha vele.
Két perc alatt talál valakit aki kizsákmányolhat. "Akit még jobban." "Aki több."

Elhatározta tehát, most is mint minden nap.
Ő bizony most ugrani fog.
És mégis akárhogy próbálta meg rávenni most magát a gondolatra, hogy Ő bizony megszűnik létezni,egy valami mégsem engedte.
Kristopher ugyanis félt. Félt, hogy minden, ami miatt érdemes volna egyáltalán élni, egyszer csak megszűnik. Nem volt olyan erős, hogy ezt beismerje. Áh, dehogy. És mégis... valami nem stimmelt.
Egyszer csak megpillantott egy nőt, aki pontosan előtte állt. A peron szegélyén. A nő karja tele vágásokkal, és épp fulladozott.

Kristopher

LEVETI MAGÁT

vagy

ODAMEGY A NŐHÖZ?